Önfenntartó falu

Az önfenntartás és a közösségi szemlélet érvényesítése az ócsai ötletpályázatunkban 

Előzmények

Az ócsai ötletpályázat kiírója a magyar állam volt, amely a lakásukat elvesztő bajbajutottak számára kívánt területet biztosítani. A pályázat feladata, olyan önfenntartó településmodell felállítása volt, amely révén a Magyar Kormány a lakásukat elvesztő, bajba jutott családok megsegítését szolgáló, alacsony környezeti terhelésű lakóterület kialakítását tervezi megvalósítani. Az Ócsa közigazgatási területén kialakítandó új településrészre mi úgy tekintünk, mint egy kísérleti mintaprojektre. Olyan lakóterület kialakítása a cél, ahol az ideköltöző lakosság vállalja a környezettudatos, takarékos, önfenntartó életmódot, kezdetben nem másért, mint hogy nem tud jobbat, később, reményeink szerint azért, mert pozitív irányba vezeti ez az életét.

Az ideköltözők, ha a szerződéses feltételeket vállalják is, mégse volt eddig része az életüknek a föld megművelése, és feltehetően életének komfortfokozata is csökkenni fog. Az új életformának a bevállalása egyfajta önfegyelmet igényel majd, amely ezzel együtt mégis családok százainak alternatíva lehet.

Feltehetően külső segítségre is szükségük lesz ahhoz, hogy az új életformához alkalmazkodni tudjanak, de ez a speciális helyzet adhat olyan többletet is az életükhöz, amelyben eddig nem volt részük (pl. a közösség támogatása, a közösségi célok megvalósítása). Egy településen, ahol az emberek ennyire egymásra vannak utalva, ennyire hasonló élethelyzetben vannak, ott hamar feltámadhat az összetartozás érzése, és a szolidaritás. Ennek elősegítésére a fizikai tér megfogalmazásakor is gondoltunk, a közösségépítést célzó szomszédsági egységek létrehozásával. Javaslatunk szerint egy olyan mentorhálózatot is létre kell hozni, amely segít az itt élőknek a közösségépítésben, a személyes fejlődésben is.

Életfa szimbólum

„Minden növényi ábrázolások közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A világfa a magyar népmesék világképében az ÚT, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.” - Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás”

A lakásukat elvesztő családok életútja egyfajta törésponthoz ért. A létezés alapja rendült most meg életükben, így az a legfontosabb, hogy újra lehessen építeni azt. Az anyagi biztonság megteremtésén túl, egyszerre kell a spiritualitást (az egyén önmagába és az Életbe vetett hitet), a társas kapcsolatokat, és a testi-lelki egészséget is újra építeni. E négy életterület fejlesztésével el lehet érni, hogy a lefelé vezető életút megforduljon, és újból prosperáló legyen. E négy alappillért kell újraindítani, fenntartani, fejleszteni.

Az ócsai tervpályázat lehetőséget ad arra, hogy végiggondoljuk, egyfajta kísérleti projektként, hogy hogyan lehet a világ, válságos jelenségeire, nagyobb felelősségvállalással tekinteni, és arra mikro szinten is megoldást keresni. A válságból való kilábalás kulcsa a nagyobb felelősségvállalás, a globális, valamint a lokális rendszerek tudatosabb működtetése. Ennek alapja az önfenntartó kisközösségek kialakítása, a nagy ellátó rendszerektől való kiszolgáltatottság csökkentése, a természet és a környezet kínálta lehetőségekkel összhangban. A FELADAT, az egészséges és környezettudatos életmód kialakítása úgy, hogy abban benne legyen a személyes életút fejlődésének lehetősége is.

Az új, holisztikus szemléletű élettér kialakítása

A településfejlesztésnél alapértéknek tekinthetjük tehát, az önfenntarthatóságot és a közösségi szemlélet megvalósítását. Milyen területekre vonatkoztathatjuk az önellátást?

•  az élelmiszer előállítására
•  az energia előállítására és annak takarékos felhasználására
•  a vízellátásra, a csapadékvíz hasznosításával és a szennyezett víz újra hasznosításával
•  a ruházat, a bútorzat és a használati tárgyak előállítására
• az egészségmegőrzésre, gyógynövénytermesztés, egészséges életmód bevezetésével
• a hulladékgazdálkodásra, annak csökkentésével

     Bár e tevékenységek némelyikével települési szinten foglalkozni talán nem életszerű, mondhatnánk ebben a felgyorsult világban így nem lehet élni, mégis az erre való igény, mint ősi törekvés megtalálható sok mai család életében (mint pl. kertművelés; otthon előállított ételek; a vízzel, energiával való takarékos bánásmód; otthoni ruhakészítés és javítás; egészségmegőrzés természetes eszközökkel; szelektív szemétgyűjtés; stb.).

A legelemibb igény az élelmiszer előállítása. Az emberi szükséglet szerinti teljes élelmiszerellátás ebben a települési formában persze lehetetlen a teljes önellátáshoz, egy családra jóval nagyobb földterület szükséges, de a család létfenntartási költségeinek csökkentésére alkalmas az 1000 m²-es telekterületen megtermelt zöldség-gyümölcs és a tenyésztett kisállatok.

A közösségi szintű önellátás tágabb értelmezése az élelmiszertermelésben az, hogy a területen termelt termények lehetőleg minél nagyobb arányban, helyben kerüljenek felhasználásra (pl. gyermekintézmények is ebből legyenek ellátva). Kerüljön a felesleg helyben feldolgozásra, tartósításra, illetve a területen működtetett, vagy a külső termelői piacokra. Ehhez természetesen kell egy tudatos tervezés, és együttműködés, az itt élők között.

Környezetkímélő településfejlesztés

Ha önfenntartó települési modellben gondolkodunk, akkor elengedhetetlen az alábbi elvek előtérbe helyezése is:

•      A munkahely és lakóhely közelsége, a helyben való foglalkoztatás.
•             Egy újtípusú közösségi gazdálkodás kialakítása, amely szervezetten működteti a helyi termények és termékek előállítását és a külső rendszerek felé való közvetítését, értékesítését (pl. újjá alakuló hangyaszövetkezetek).
•             A környezetkímélő közlekedési és tömegközlekedési rendszerek kialakítása.
•             Az elidegenedés, a társadalmi deviancia csökkentése a közösségfejlesztéssel.         

     Az öko-szemléletű települési modell tehát célul tűzheti ki a közösségépítést, a közösségi szemléletű életmodell kialakítását is. Persze ez nem megy magától. Ma a legtöbb városvezető számára a legnagyobb mumus a társadalmi kommunikáció, a közösségi döntések társadalmi elfogadtatása.

A kisközösségek kialakulása akkor lesz organikus, ha belülről vezérelt módon jön létre. Azok az emberek, akiknek eddig nem volt sajátja a nagyobb közösséggel való együttműködés, miért csinálnák ezt másképp? Az emberek szokásain nagyon nehéz változtatni. Ha azt szeretnénk, hogy olyasmit csináljanak, amit eddig nem ismertek, azt csak a velük folytatott kommunikációval, közösségi tervezéssel és szemléletformálással érhetjük el. Önszántukból csak akkor működnek másképp, ha belátják ennek életüket jobbító voltát. Segítségre, oktatásra, jó példákra és hiteles vezetőkre van szükség, amely segíti az életmódváltást. A folyamat jó működéséhez tehát egyfajta mentorhálózat létrehozása is szükséges.

Az itt élők együttműködési szintjét a közös élmények, a közösségi munka növelheti, amelyet tudatosan, előre megtervezett koncepció mentén kell vezetni. Célszerű lenne, a korábbi nagy sikerű Házat-Hazát mozgalom mintájára olyan köz(össégi)munkára motiválni az ideérkező lakókat, amely pl. csökkenthetné a lakbért (az elvégzett munka értéke ebbe betudható lehetne, de akár a beköltözés feltétele is lehetne). A közös munka, és annak megszervezése közösségformáló erejű. Az itt élők hamarabb köthetnének barátságokat, később más területeken is nagyobb lenne az együttműködés és a szolidaritás.

Tervünket úgy alakítottuk ki, hogy a közösségépítés kisebb szomszédsági egységeken keresztül szerveződjék meg, amelyek településszerkezetileg is elkülönülnek egymástól. Közös zöldterületekkel rendelkeznek, melyeken többféle funkció is megvalósulhat: játék, közösségi programok, kenyérsütés, közös főzés, közösen gondozott kisállat, állatsimogató, oktatási célú bemutató kertek, stb.

A prosperáló élet megvalósíthatóságának a feltétele

E projekt megvalósításának sikere azon fog múlni, hogy az ide költözők mennyiben tudnak az életükben is sikereket elérni, ezért törekedni kell a teljes élet megvalósításához, annak négy alappilléréről térben és fejlesztési programokban is gondoskodni. Melyek ezek, és mit jelentenek ezek a települési térre vetítve? Az alábbiakban bemutatjuk az egyes életterületeknek megfelelő tevékenység térbeli leképezését.

	Célok	Fizikai tér, helyszínek, eszközök	Tevékenységek, programok
1.	A helyes énkép, az életbe vetett hit	ökomenikus templom; művelődési és oktatási központ	egyházi élet; egyházi ünnepek; önismereti, személyiségfejlesztő és mentor programok (életvezetési, családi gazdálkodási)
2.	Megalapozott anyagi lét megteremtése	családi és bérelhető kertek; piac; étterem; minta kertészet;  inkubátorház; közös termény feldolgozók, tárolók, gépek, szerszámok; oktató és konferencia központ	növénytermesztés saját ellátásra és intézményi ellátásra; eladásra szánt növénytermesztés; szövetkezeti rendszerű termelő-értékesítő közösség létrehozása (pl. Hangyaszövetkezet); saját termesztésű élelem feldolgozása; saját brand, közösségi marketing; tudástranszfer: életmódot, termelési tapasztalatot bemutató turizmus (pl. Öko-völgy).
3.	Egészség megőrzés	egészségügyi központ; orvosi rendelő; művelődési központ; kertészetek: bio- és gyógynövény termesztés;  sportpálya, tornaterem	életmód és egészség megőrzési tanácsadás; életvezetési, táplálkozási klub;  sport klub
4.	Társas kapcsolatok, közösség építés	főterek; egyéb közösségi terek; művelődési ház; sportpálya; szomszédsági egységek közös zöldterületei	közös ünnepek, fesztiválok; közösségi terek fejlesztése, csinosítása, fenntartása köz- ill. kalákamunkában